Kárpátaljai Megyei Könyvtár

Tortanap és kávékóstolás Ungváron

Immár harmadik alkalommal kerül megrendezésre az ungvári megyei könyvtárban a „La Dolce Vita” tortanapi rendezvény. Június 1.-e hagyományosan a torta világnapja, ehhez kapcsolódóan a könyvtár idegen nyelvű osztályán tortadíszítés órát tartanak profi cukrászok, az elkészült műremekeket pedig bárki megkóstolhatja.

Az idei évben, az ungvári Kávé fesztiválhoz kapcsolódva többféle „feketét” ízlelhetnek meg a könyvtárba látogatók. A rendezvények középpontjában természetesen a könyvek állnak, a szervezők szeretnék rádöbbenteni a kedves olvasókat arra, hogy a finom kávét csak egy jó könyv mellett lehet igazán élvezni.

A tortanapi kávézáshoz friss olvasnivalót is ajánlanak a betérőknek. A Márai-program keretében a Nemzeti Kulturális Alap, az Ungvári Főkonzulátus közreműködésével mintegy kétszáz új kötet juttatott el Ungvárra, irodalom iránt érdeklődők örömére.

A Márai-programnak köszönhetően érkezet, a kávéhoz leginkább passzoló kötet:

Zeke Gyula Volt egy feketém - A budapesti eszpresszók története. A szerző az előszavában így ír a kávézásról:

Szenvedélyesen érdekel a kávés nyilvánosság különféle korszakainak egyszerisége és megismételhetetlensége. Ez ad keretet és korlátokat a kávéivás metafizikájának és erotikájának, afféle előrehozott, kulturális halálélmény, amely élni és végképp meghalni egyként segít. Fegyelmezett izgalommal kívánok beszélgetni ezekről a kérdésekről a könyvemben forrásaim jórészt már nem élő (neves és névtelen) szerzőivel éppúgy, mint az olvasóimmal, s miközben elébük tárom eredményeimet és gondolataimat, tudom, hogy a dialógus során sok mindent kapok is majd tőlük.

Minden érdeklődőt szeretettel Várunk.
Helyszín: Kárpátaljai Területi Univerzális Tudományos Könyvtár Ungvár Kapitulna u. 10.
Kezdés: 2016. június 2. 10 óra

Drávai Gizelláról megannyi cikk, tanulmány és írás született, Kárpátalja ismert íróinak, költőinek, közéleti személyiségeinek tollából. Most Balla László, Kárpáti Igaz Szóban megjelent cikkét közöljük, 1979-ből.

LELKESEN ÉS LELKESÍTVE

iskolásainknak Drávai Gizella tanárnő

A napokban is tanúja voltam ennek a jelenetnek területünk egyik magyar tanintézetében, részben ez késztet arra, hogy a mintegy másfél évvel ezelőtt készült diafilmről írjak. A másik, talán még nyomósabb okom, hogy úgy érzem: a műre fel kellene hívni a figyelmet. Nagyon sok iskolában nincs meg ez a roppant hasznos, nagy művészi és nevelő értékű segédeszköz (néhány pedagógus ezt a szerkesztőséghez intézett levelében is megemlíti).

Utánrendeléssel vagy más módon gondoskodni kellene arról, hogy a magyartanárok sehol se nélkülözzék.

***

Ha valaki egyszer hozzáfog, hogy feldolgozza a magyar irodalom ukrajnai - s jelesül: kárpátontúli - ismertetésének, népszerűsítésének, kutatásának történetét, aligha fog anyaghiányban szenvedni még akkor is, ha a témáról vaskos monográfiát akar összehozni. Ebben a könyvben nyilván külön rész illeti majd meg a pedagógiai célzatú feldolgozásokat, itt pedig bizonyára önálló fejezet tárgyalja Drávai Gizella munkásságát: a nagy tapasztalatú, módszereinek megválogatásában páratlanul ötletgazdag, az oktatást szinte művészi fokon művelő (ma már nyugdíjas) tanárnő nyelvtani, irodalom-könyvei csaknem két és fél évtizede nélkülözhetetlen segítőtársai a magyar iskolák nevelőinek; diák-nemzedékek nőttek fel, pedagógus-generációk csiszolódtak rajtuk. Most a tanárnő új eszközhöz, a filmhez nyúlt, hogy ennek segítségével próbálja továbbadni még azt is, ami nem fért el a könyveibe vagy aminek tolmácsolására Gutenberg módszere nem bizonyult elégségesnek.

Cirillbetűs, ukrán nyelvű insert jelenik meg először, kétszer is a vetítővásznon: a Híradó- és Dokumentumfilmek Ukrajnai Stúdiójának neve és emblémája, majd az USZSZK Közoktatásügyi Minisztériumának szignója és jelvénye, végül a felirat: «Шкільний навчальний діафільм» (iskolai oktató diafilm) - ezt követik a nyitókép lendületes betűi: ARANY JÁNOS.

Talán kissé furcsának hat, hogy az imént a film technikai adatait tartalmazó kockákat részleteztem, de tettem ezt azért, mert a különböző nyelvű, betűjű feliratok egymásrakövetkezése újra emlékeztet azokra a népbarátság jegyében fogant nagy lehetőségekre, vívmányokra, amelyeket a szovjethatalom a nem nagy létszámú ukrajnai magyarságnak az anyanyelvi oktatás fejlesztéséhez biztosított, hisz Polczer Irén beregi tanárnő ugyancsak nemrég készült Petőfi-oktatófilmjét követően most már az Arany-emlékmű is a vetítővászonról lép a tanulók elé.

Igen: lép - mert a szerző már az első másodpercekben elevenné teszi Arany János alakját, a nézők nyomban szoros kontaktusban érzik magukat a nagy költővel, s a valahonnan láthatatlanul magyarázó tanárral is. Ezért a feszült, szinte áhítatos figyelem, amely a film vetítéseit kíséri.

Vajon hogyan is éri ezt el Drávai Gizella?

105 éves lenne Drávai Gizella. Ebből az alkalomból, a következő hetekben, közzétesszük az életét bemutató, csak nyomtatott formában létező írásokat.

Kovács Vilmos 1969-ben így írt a híres tanítóról:

GIZI NÉNI

NEM NÉV EZ, FOGALOM. Sokszor észrevétlenül jelenlevő, olykor szinte fizikailag érzékelhető fogalom. Szellemi életünk éppoly elválaszthatatlan tőle, mint fától a föld, amelyre ezer gyökérrel kapaszkodik, amelynek rejtett nedveit szívja.

Életének csak fordulópontjait ismerem, pedig bárkit megkérdeznék a városban, kicsit, nagyot, mindenki elmesélné nekem. Mert azok közül való, akiket el kell mesélni. Talán ő maga is megtenné, ha kérdezném, de nem kérdezem soha. Pedig sokszor elővette a kísértés, hogy írjak róla. Verset. Nem, nem is róla — a fogalomról. De ahányszor csak becsengetek hozzá, abba a múlt századból itt felejtkezett kis házba, bevezet a gerendás szobába, leültet és hallgatunk. És körülöttünk ezer meg ezer könyvvé szépült elme támasztja a vén falakat, hogy ránk ne dőljön a világ.

HA VAN ÁLDOZATOS MUNKA, akkor a tanítás az. Ha van életpálya, amelyre csak az elhívatottság tudatában szabadna lépni, akkor a tanítóé az.

Ezt a sokat hangoztatott gondolatot az ő példája mélyítette bennem meggyőződéssé. Meg a rossz emlékek. Mert sajnos úgy vagyok vele, hogy legrosszabb emlékeim az iskolához fűződnek. Bizony, nem mindegy, hogy történelem órán az egri vár ostromát tanuljuk, vagy a trágyát hányjuk az igazgató tanító hat darab marhája alól; hogy a Toldi IV. énekének szépségére nyitják rá gyermekszemünket, vagy tizenöt körmöst kapunk, mert nem tudjuk a 33. zsoltárt.

SZÁMOS VOLT TANÍTVÁNYÁT ISMEREM. Valamennyien olyan nyelvi és irodalmi többlettudással kerültek ki a keze alól, amely nemcsak a továbbtanuláshoz volt elég, hanem sok esetben egy egész életre. Ezek a köztudott tények — a legnagyobb elismerésen túl — arra indítják az illetékeseket, hogy gazdag tapasztalatokra épülő pedagógiai módszereit tanulmányozzák és közkinccsé tegyék.
Van azonban valami, amit még a legjobb szaktanulmány sem tudna a maga teljességében felmérni. Mert ki lehet mutatni, hogy 37 hosszú esztendő alatt hány diáknak a bizonyítványába írta be magyar nyelv és irodalomból a kitűnő vagy jó osztályzatot, s hogy volt tanítványai közül hányból lett tanár, orvos, mérnök, újságíró vagy szerkesztő. Azt is fel lehet sorolni, hogy hány nyelvtankönyvet, szöveggyűjteményt, olvasókönyvet, módszertani segédkönyvet és egyéb pedagógiai munkát írt vagy szerkesztett a magyar iskolák és a Tanártovábbképző Intézet részére. De ugyan ki tartja számon, hogy hány 5-7. osztályos, tizenkét-tizennégy éves emberkében vette észre biztos érzékkel a lappangó adottságokat, hánynak fogta meg a kezét és vezette haza abba a gerendás kis szobába, hány könyvet emelt le nekik a polcról, hánynak játszotta le lemezről a magyar irodalom gyöngyszemeit, s az emberré formálódásnak ebben az igen nehéz szakaszában hányat segített át olyan lelki sérüléseken, amelynek titkai még az anyák előtt is rejtve maradtak.

Pedig áldozatos munkájában éppen ez teszi a többletet, ez, ami felmérhetetlen és felbecsülhetetlen. Tanítványai ezért viselik a „beregszászi Gizi néni pulyája” gyűjtőnevet. S neve ezért vált fogalommá.

LÁTTAM MÁR ÖRÖME TELJÉBEN és láttam esetten is. De egyedül még soha. Mert mindig van, aki elmegy hozzá s leül az ezer meg ezer könyvvé szépült elme lábához…

—Kovász vagyok én csak, fiam, ennyi az én rendeltetésem — mosolyog fáradtan, amikor írásra bíztatom.

Mit mondjak? Aki tudja a helyét a világban és teszi, mint ő, amit kell, annak érdemes élni. Sokáig élni.

Kovács Vilmos
Kárpáti Kalendárium, 1969.
 

A Kárpátaljai Területi Univerzális Könyvtár Idegen Dokumentumok Osztálya boldog Valentin Napot kíván minden kedves olvasójának!

Az ungvári megyei könyvtár Idegen Nyelvű Dokumentumok Osztályán elérhető A magyar helyesírás szabályai 12. kiadása.

A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola és az Akadémia Kiadó jóvoltából Ungváron is hozzáférhetővé vált A magyar helyesírás szabályainak legújabb kiadása.

A szabályzat első, 1832-es kiadása óta talán ezt a kötetet várták a legjobban a nyelvtannal, a helyesírással foglalkozók. Az új kiadásban több változás is van, ezekkel megismerkedhetnek az alábbi weboldalon:

http://www.oktatas.hu/pub_bin/dload/sajtoszoba/A_magyar_helyesiras_szabalyai_Valtozasok.pdf

Tartalma röviden:

• A magyar helyesírásra vonatkozó szabálypontok példákkal
• - A szabályzathoz szervesen kapcsolódó szótár a megfelelő szabálypontokra való hivatkozással
• - A 11. és a 12. kiadás közti különbségek és változások felsorolása, példákkal
• - Jól használható tematikus tárgymutató
• - A nyomtatott műhöz annak tartalmával azonos internetes hozzáférés két évig

Usinszkoho díjas, Ukrajna érdemes oktatója, a kárpátaljai képzőművészet egyik meghatározó tanára.
Bakonyi Zoltán az Ungvár melletti Nevickén született, itt ismerkedett meg a híres festővel, Boksai Józseffel, aki meglátta benne a tehetséget és a művészi pálya felé irányította. Sajnos az Ungvári Gimnáziumban derül ki, hogy szembetegsége miatt nem tud tökéletesen festeni. Megfogadva Boksai József mondását: „ Ha nem tudjuk magunkat teljes egészében a festészetnek szentelni, akkor választhatjuk a pedagógusi pályát, hogy szép dolgokat ébresszünk a gyermekek lelkében”.
1935-től a háborúig több helyen tanároskodik.
A háború után, 1947-ben az ungvári Pionír Palotában alapít képzőművészeti stúdiót, melyet negyven évig vezetett, ez idő alatt mintegy 8 ezer gyermek tanult a kezei alatt.
Filozófiája: „Nem kell mindenkit művésznek nevelni, de arra kell törekedni, hogy a gyerekek meglássák a művészetben a szépet”.
Bakonyi Zoltán 150 diákja lett ismert festő, építész, pedagógus Kárpátalján.
1989 január 14-én hunyt el.

Ukrán nyelven Bakonyi Zoltánról.

Letölthető a Kárpátaljai jeles napok kalendáriumának 2016-os kiadványa ukrán nyelven. (letölthető)

A Potusnyák Ferenc Kárpátaljai Megyei Könyvtár honlapján elérhető a 2016-os évre készített jeles- és ünnepmapok kalendáriuma. A kiadvány összeállításában részt vettek az Idegen Nyelvű Dokumentumok Osztálya munkatársai is, akik a kárpátaljai, magyar vonatkozású eseményeket dolgozták fel. A minden évben megjelenő kalendárium hozzáférhető a könyvtár olvasótermében is, Ungváron a Kapitulna u. 10 szám alatt.

2016. január 16-án ünnepeljük Literáti János református lelkész, teológus, író 200. születésnapját.