Drávai Gizella az anyanyelvről

Drávai Gizella anyanyelv történet
Gondolatok a nyelvről
egy szilva kapcsán

ÉDES ANYANYELVÜNK

    Döcög a szekér a poros, gödrösre koptatott mezei úton. A szekérderékban jókora halom frissen kaszált fű meg kapálás közben kivagdalt húsos tengeriszárak, a jószág vacsorája. Rajta a kapa meg a kasza.

    A lovacskák könnyen húzzák a szekeret. Lassan baktatnak hazafelé, nem sietnek. A mokány kis paraszt jobb felől ül a bakon, mellette nyolcesztendős kisfia.

    Az ember mindkét karjával a combjára támaszkodik, egykedvűen ül, szájában a kialudt pipa. Ostor nem kell a lovaknak, tudják azok a járást maguktól is, tudják azok, mi a dolguk.

    Az ostor a kisfiú kezében van. Nézegeti a fonását, bojtját, tapogatja az ostornyél sima, zsíros fáját. Majd elunja a nézegetést, babrálást, és aprókat suhint vele a levegőbe.

     Csendesen döcög a szekér, a lovak kitartóan, egyenletesen húznak. A két ember némán ül egymás mellett. Ki-ki a maga gondolatait hányja-veti magában.

    Amott balra, az út mentén egy szilvafa. Vajon ki és miért ültette ide, a szántóföld végébe, az útszélre. Talán azért, hogy a gyümölcs édes-savanykás íze oltsa majd a szomjukat a mezőn dolgozó embereknek. Akárki ültette, okosan tette.

    A gyerek ismeri a fát. Ismer minden fát, minden bokrot, ami errefelé van. Kékszilva, így hívják a faluban ezt a fajtát. Az olvasókönyvben is benne van, de ott besztercei szilvának meg hasítószilvának, meg magvaváló szilvának nevezik.

    A fa ágain temérdek a gyümölcs. Már félérésben van, már zsendül. Most liláspiros a színe, de egy hónap múlva sötétkék lesz.

    Most megy alatta a szekér. A gyerek az ostorral a fa ágai közé suhint. Jól számított: két szem szilva hull az ölébe.

    A gyerek nézegeti a gyümölcsöt. Enné is, nem is. Ha megeszi, kivásik tőle a foga, és nem fog tudni jóízűt harapni otthon a friss kenyérből. Csak forgatja, forgatja a markában, aztán megszólal:

    — Édesapám, miér piros ez a kékszilva?

    Az apja egy pillantásra se méltatja a két szem szilvát. Jó időbe telik, amíg a pipát a szája másik szélébe tolja és megszólalt:

    — Azér, fijam, mer még ződ.

    A gyerek nem kérdez többet. Érti, hogy a „ződ” most nem színt jelent, hanem azt, hogy éretlen. Érti, érzi a szavak hangulatát, képes értelmét, sajátságos ízét, zamatát.

    Magyar gyerek.

Drávai Gizella

Édes anyanyelvünk / G. Drávai // Naptár 1961. – Uzshorod : – Kárpátontúli Területi Kiadó, 1961. – O. 61

0 Tovább

Kárpátaljai jeles napok kalendáriuma 2016

kalendárium 2016 helytörténet kárpátalja
Korábbi kiadvány

Letölthető a Kárpátaljai jeles napok kalendáriumának 2016-os kiadványa ukrán nyelven. (letölthető)

A Potusnyák Ferenc Kárpátaljai Megyei Könyvtár honlapján elérhető a 2016-os évre készített jeles- és ünnepmapok kalendáriuma. A kiadvány összeállításában részt vettek az Idegen Nyelvű Dokumentumok Osztálya munkatársai is, akik a kárpátaljai, magyar vonatkozású eseményeket dolgozták fel. A minden évben megjelenő kalendárium hozzáférhető a könyvtár olvasótermében is, Ungváron a Kapitulna u. 10 szám alatt.

2016. január 16-án ünnepeljük Literáti János református lelkész, teológus, író 200. születésnapját.

0 Tovább

Kárpátaljai Megyei Könyvtár

blogavatar

A Potusnyák Ferenc Kárpátaljai Megyei Tudományos Univerzális Könyvtár Idegen Nyelvű Dokumentumok Osztályának hivatalos blogoldal.

PÁLYÁZAT

„Olvasás, információ, könyv”

„Az Én könyvtáram, a jövő könyvtára!”

A pályázatra olvasóink szubjektív, esszé jellegű beszámolóit várjuk legkedvesebb, legemlékezetesebb könyves élményükről, gondolataikat a könyvtárról, könyvről, olvasásról és irodalomról. Az írások max.  3 oldal terjedelműek lehetnek (5000 karakter). Formai és tartalmi megkötés nincs. Minden pályázót ajándékban részesítünk, a pályaműveket megjelentetjük. A legjobb műveket díjazzuk.

Beküldési határidő: 2016. szeptember 25.
Beküldés e-mailben: transclibrary@gmail.com

Utolsó kommentek