Horváth Anna alkotása
Drávai Gizelláról megannyi cikk, tanulmány és írás született, Kárpátalja ismert íróinak, költőinek, közéleti személyiségeinek tollából. Most Balla László, Kárpáti Igaz Szóban megjelent cikkét közöljük, 1979-ből.
LELKESEN ÉS LELKESÍTVE
iskolásainknak Drávai Gizella tanárnő
A napokban is tanúja voltam ennek a jelenetnek területünk egyik magyar tanintézetében, részben ez késztet arra, hogy a mintegy másfél évvel ezelőtt készült diafilmről írjak. A másik, talán még nyomósabb okom, hogy úgy érzem: a műre fel kellene hívni a figyelmet. Nagyon sok iskolában nincs meg ez a roppant hasznos, nagy művészi és nevelő értékű segédeszköz (néhány pedagógus ezt a szerkesztőséghez intézett levelében is megemlíti).
Utánrendeléssel vagy más módon gondoskodni kellene arról, hogy a magyartanárok sehol se nélkülözzék.
***
Ha valaki egyszer hozzáfog, hogy feldolgozza a magyar irodalom ukrajnai - s jelesül: kárpátontúli - ismertetésének, népszerűsítésének, kutatásának történetét, aligha fog anyaghiányban szenvedni még akkor is, ha a témáról vaskos monográfiát akar összehozni. Ebben a könyvben nyilván külön rész illeti majd meg a pedagógiai célzatú feldolgozásokat, itt pedig bizonyára önálló fejezet tárgyalja Drávai Gizella munkásságát: a nagy tapasztalatú, módszereinek megválogatásában páratlanul ötletgazdag, az oktatást szinte művészi fokon művelő (ma már nyugdíjas) tanárnő nyelvtani, irodalom-könyvei csaknem két és fél évtizede nélkülözhetetlen segítőtársai a magyar iskolák nevelőinek; diák-nemzedékek nőttek fel, pedagógus-generációk csiszolódtak rajtuk. Most a tanárnő új eszközhöz, a filmhez nyúlt, hogy ennek segítségével próbálja továbbadni még azt is, ami nem fért el a könyveibe vagy aminek tolmácsolására Gutenberg módszere nem bizonyult elégségesnek.
Cirillbetűs, ukrán nyelvű insert jelenik meg először, kétszer is a vetítővásznon: a Híradó- és Dokumentumfilmek Ukrajnai Stúdiójának neve és emblémája, majd az USZSZK Közoktatásügyi Minisztériumának szignója és jelvénye, végül a felirat: «Шкільний навчальний діафільм» (iskolai oktató diafilm) - ezt követik a nyitókép lendületes betűi: ARANY JÁNOS.
Talán kissé furcsának hat, hogy az imént a film technikai adatait tartalmazó kockákat részleteztem, de tettem ezt azért, mert a különböző nyelvű, betűjű feliratok egymásrakövetkezése újra emlékeztet azokra a népbarátság jegyében fogant nagy lehetőségekre, vívmányokra, amelyeket a szovjethatalom a nem nagy létszámú ukrajnai magyarságnak az anyanyelvi oktatás fejlesztéséhez biztosított, hisz Polczer Irén beregi tanárnő ugyancsak nemrég készült Petőfi-oktatófilmjét követően most már az Arany-emlékmű is a vetítővászonról lép a tanulók elé.
Igen: lép - mert a szerző már az első másodpercekben elevenné teszi Arany János alakját, a nézők nyomban szoros kontaktusban érzik magukat a nagy költővel, s a valahonnan láthatatlanul magyarázó tanárral is. Ezért a feszült, szinte áhítatos figyelem, amely a film vetítéseit kíséri.
Vajon hogyan is éri ezt el Drávai Gizella?
Utolsó kommentek